A lelkipásztorok legkedvesebb könyvei

Kategória: Vallásos könyvek | Cikk Gyors olvasása
MEGOSZTÁS

A Martinus Könyvesboltban, legfőképpen az elsőáldozási szezonban, gyakran kérdezik meg tőlünk az emberek, nem tudjuk-e, hogy az ő plébánosuk, káplánjuk milyen típusú könyvet szeret olvasni? Van olyan atya, akinek már elég jól ismerjük az ízlését, ám a legtöbb esetben nem tudunk tökéletes választ adni a kérdésre.

Előfordult már olyan eset is üzletünkben, hogy egy bizonytalan vásárlónak egy éppen nálunk tartózkodó atya adott remek könyvvásárlási tanácsot.

Úgy látjuk, az embereket valóban érdekli, mit olvasnak a lelkipásztorok, az „igazi profik”, ezért a Szombathelyi Egyházmegye papjainak a következő kérdést tettük fel:

A Szentíráson kívül melyik az a három magyar nyelven is elérhető könyv, amelyet szívesen olvas, és jó szívvel ajánlana mások figyelmébe is?

Egyházmegyénk hat lelkipásztora készséggel válaszolt is a kérdésre.

 

A lelkipásztorok legkedvesebb könyvei

 

Martos Levente Balázs atya:

Az utóbbi években valóban volt néhány kedvenc könyvem, amelyeknek szerzőitől alkalmasint további írásokat is beszereztem, ha kellett vagy lehetett, eredetiben is.

Ilyen volt az angol domonkos, Timothy Radcliff. Krisztusban szabad ember, kilenc éven át a domonkos rend nagymestere, általános elöljárója, aki sok példával, igényesen, mégis közérthetően vezet be a kereszténység legfontosabb titkaiba, mégpedig a modern ember gondolkodását figyelembe véve. Leginkább talán a Miért vagyok keresztény? című könyvére gondolok, de hasonló a Vesd bele magad!, illetve a Miért járjunk misére? című is, amelyek a keresztségről, illetve az Oltáriszentségről szólnak (Vigilia Kiadó).

Élettapasztalata hitelessé teszi számomra a jezsuita Mustó Pétert is. Naplóféle írása a Remény és kétség között Bogotá utcáin, amelyben a bogotái utcagyerekek körében végzett missziójáról ír. Kemény tapasztalatokat szerzett. Barátaimnak azért ajándékoztam ezt a kötetet, hogy lássák velem együtt, van a miénknél százszorta nehezebb és kétségbeejtőbb helyzet, Isten mégis ott is vezet. Belsőbb, a mindennapi tapasztalatra jobban fókuszáló és abban segítő könyve Péter atyának a Megszereted, ami a tiéd című. Van egy sajátos életszemlélete, amely türelmes önmagával, és ha ez furcsa is, még Istennel szemben is. Én úgy látom, manapság sok hívő ember kerül olyan helyzetbe, amelyben elveszíti a kapaszkodókat. Ez a könyv talán ilyenkor is bátorítást adhat (Jezsuita Kiadó).

Ha szabad szépirodalmat is ajánlani – persze ennek teljesen más az olvasata, adott esetben nem biztos, hogy mindennel egyetértenék benne – megemlíteném még Jevgenyij Vodolazkin Laurosz című regényét is. Bűn és kegyelem, csoda és történelem, középkori ortodox környezetben. Van benne valami abból a fajta életszentségből, amely örök és a szó igazi értelmében katolikus.

 

A lelkipásztorok legkedvesebb könyvei

 

Görbe László atya:

Ha gyorsan kell válaszolni, akkor Barsi Balázs, Mircea Eliade, Eugen Drewermann (tudom, hogy vannak még fenntartások vele kapcsolatban, de természetesen lehet a Búvár-zsebkönyveket is nézegetni, ha valakinek az jobban megfelel). Természetesen nagyon sokan vannak még, akiket említenék. E három szerzőt pedig, úgy érzem, nem kell különösebben indokolni. Íme: Barsi Balázs: Az Egyszülött Fiú, Mircea Eliade: A szent és a profán, Eugen Drewermann: A lényeg láthatatlan (A kis herceg mélylélektani elemzése).

 

Dr. Koltai Jenő atya:

Első helyen említem a 2013-ban a Kairosz Kiadónál megjelent YOUCAT – A Katolikus Egyház ifjúsági katekizmusa című könyvet. Beosztása, szerkezete, képei és rajzai nagyon is a mai fiatal nemzedékhez szólnak.  A könyv előszavát XVI. Benedek pápa írta, és abban többek között ez áll: „Szüleitek nemzedékénél sokkal mélyebb gyökerű hitre van szükségetek”. Ez mennyire áll a mi magyar társadalmunkra is! Hogy a mai fiatalokkal olyan nehezen boldogulunk, abban nagy része van annak, hogy szüleik hittani ismeretei hiányosak voltak.

Szinte ennek folytatása dr. Székely János megyéspüspökünk könyve: A hit kapuja. Talán nincs is olyan kérdése a mai szétszórt, zaklatott világunkban élő fiatal vagy idősebb, hívő vagy útkereső embernek, amire ne kapna választ a nagyon tájékozott, képzett főpásztortól. Ő elsősorban mint biblikus, tudós válaszol, de sok szépirodalmi idézettel, filozófiai fejtegetésekkel, történelmi dokumentumokkal is igazolja keresztény hitünket. Erdő Péter bíboros a könyv előszavában így ajánlja azt: „A kötet új színt képvisel a hitünket bemutató és erősítő hazai irodalomban. Haszonnal forgathatják hívők és nemhívők, fiatalok és idősebbek egyaránt”

A harmadik könyv Szent Mártonról szól: Wilhelm Hünermann Bátorság és irgalom. Szent Márton életregénye. A mű első kiadása 1962-ből való. Úgy érzem, védőszentünk életútja és életpéldája nem csak a volt jubileumi esztendőben aktuális, hanem mindenkor – ezért is adták ki 55 év múltán ismét. Ez a regény is elsősorban a fiatalok számára íródott. Dr. Veres András akkori megyéspüspökünk 2014-ben így írt erről a könyv előszavában: „Szent Márton életének ilyen élményszerű megismerése, reményeink szerint elsegít hívőt és nemhívőt, fiatalt és idősebbet egyaránt a krisztusi élet sajátos megvalósítására, a felemelő szeretet gyakorlására.”

Mind a három könyvről azt mondhatom, amit a legenda szerint az angyal mondott Szent Ágostonnak: „Vedd, és olvasd!”

 

Dr. Kürnyek Róbert atya:

Endo Suszaku: Némaság – A 17. századi Japánban játszódik ez az izgalmas regény, amely a keresztényüldözés kontextusán keresztül mutatja be a hit megvallásának felelősségét. A könyv gondolkodásra késztet, mivel számos olyan helyzetet vonultat fel, amelyben az egyszerűnek tűnő döntés emberfelettivé válik, s ezeken a helyzeteken keresztül próbálja boncolgatni Isten némaságának okát is.

Teresio Bosco: Don Bosco új életrajza – A könyv olvasmányos stílusban mutatja be Don Bosco életét, emellett azonban megismerhetjük belőle bizalompedagógiájának alapjait is. A történetek egyúttal szemléltetik is, hogy ez a pedagógia hogyan működött a gyakorlatban. A mai nevelők számára amellett, hogy érdekes, hasznos is ez az olvasmány.

Gabriele Amorth: Szabadíts meg! Gyógyító és szabadító imák – Ez a könyv olyan imádságokat tartalmaz, amelyek segítenek a bűn és a kísértés elleni harcban, valamint hogy a gonosz ne tudjon bennünket cseleivel eltávolítani Istentől. Ha pedig ez valamiért már megtörtént, segít megfogalmazni azt, amit nehéz olyankor kimondani: segít, hogy újra Istennek tudjuk adni magunkat.

 

A lelkipásztorok legkedvesebb könyvei

 

Pete Polgár Máté atya:                   

Giovanni Battista Scaramelli: A szellemek megkülönböztetése – A lelkivezetők kézikönyve című kiadványát nagyon szívesen olvasom. Nagyszerű rendszerező munkának találom, ami Egyházunk tanításához rendkívül hűen mutatja be azt, hogy miképpen tudunk különbséget tenni jó és rossz között. Ez a könyv egyúttal iránytű is lehet a mai korban. Az előttünk élt igaz és szent lelki atyák gondolatai ma is időszerű választ képesek adni arra, mint gyomlálhatjuk ki az erkölcsi rosszat életünkből, illetve miképpen tudunk választ adni a keresőknek. Ezen írás nagyon időszerű, amikor a Jelenésekben megírt állapot, a laodíceai egyház langymelegsége, vagyis a gonoszság, romlottság, bűn ellen már harcolni nem akarás átjárja a gondolkodást és kihat kereszténységünkre is. Mégis nemcsak a bajt és forrását, az ördögi lelket leplezi le a munka, hanem megmutatja, mint növekedhetünk Isten szerint mi is. „Az isteni Szellem mindig az alázat és a kicsiség gondolatát önti a lélekbe.”  

Kerényi Lajos: Istenem! De jó volna! című könyve is a kedvenceim közé tartozik. A mindig derűs és fiatalos lelkületű piarista atya ebben a kis lelkiségi munkában az emberi lélek legmélyebb vágyait tárja elénk. Elénk tárul a könyvben fiú-lány, idős és fiatal vallomása, őszinte vágya. A „de jó volna” gondolat mögött mindig ott húzódik az Isten, aki megnyugvást ad. Rövid, hiteles evangéliumi válaszokat kapunk arra, hogy mint tud egy férfi igazi Isten szerinti férfi lenni. Miért tűnt el az édesanyák mosolya, de ami elveszett, azt megtalálhatjuk. A szerző felmutatja katolikus hitünk gazdagságát és értékeit, és egyúttal közös meghívást ad lelki atyáknak és családoknak a boldogságra és a boldogításra. „Ez a kis írás a magyar ifjúság vágy-könyve.” A kis könyv életerőt, tartást megerősödést adó gazdag útmutatás minden ember számára.

Adalbert-G. Hamman: Hogyan olvassuk az egyházatyákat? című könyve kapcsán Lyoni Szent Irenaeustól idéznék: „Ahhoz, hogy ma tisztán láthassunk, kérdéseinkkel az apostoloktól eredő Hagyományhoz kell fordulnunk.” Csodálatos Egyházunk történelme, az, hogy az idő viharaiban, a megkísértés és a rettenetes próbák után is szilárdan áll Péter sziklája. Ez a rendszerező munka nagyszerű áttekintést nyújt arról az időszakról, amikor az Úr Jézus Krisztus első tanítványai, az apostolok már nem éltek, de az ő lelki fiaik védelmezték és kibontakoztatták a katolikus hit teljességét. A könyv röviden összefoglalja az egyházatyák munkáit és harcait, az első hét egyetemes zsinat útmutatását, ezen kívül pedig eredeti művekből is állnak benne nagyszerű idézetek. Ezek segítségével sokat tudunk meríteni Isten népének kincsesládájából. Ma is érnek bennünket olyan támadások, hogy az Egyház eltért az eredetiségtől, a válasz ott van a kezdetekben. A hit „öregeivel” való találkozás megerősít a megismert igazságban, és a hagyományokban való kitartásban.

 

Gyöngyös Balázs atya:

Először is köszönöm szépen a lehetőséget, hogy ily módon is megoszthatok magamból valamit. Én két könyvet ajánlanék, illetve harmadikként nem is egy könyvet, hanem egy személyt és annak a mondanivalóját.

Az első Gary Chapman: Egymásra hangolva című könyve. Bár az író alapvetően házasság- és párkapcsolati szakértő, ezt a könyvét minden egyes házasságban élőnek és papnak a kezébe nyomnám. De most lehetőségem van arra, hogy olvasásra ajánljam. Ebben a könyvben az író arra a két alapvető igényre épít, hogy milyen fontos minden embernek, hogy szeressen és érezze, hogy szeretve van. Ha az ember ad magából, akkor ürül a „szeretettankja”, ezért ennek telítődnie is kell. Az író öt „szeretetnyelvről” beszél a könyvében, ami hozzásegíti az embert ahhoz, hogy a szeretettankja telítődjön. Az öt szeretetnyelv, melyen mindenki kommunikál: az elismerő szavak, az ajándékozás, az apró szívességek, a testi érintés és a minőségi idő. Az a jó, ha valaki azon a szeretetnyelven kapja a másik embertől a szeretetet, amely számára az elsődleges, azaz amelyiken keresztül leginkább érzi, hogy szeretve van. „A szeretet választás dolga. Akár ma is dönthetünk mellette” (részlet a könyvből).

A második Martin Werlen: Fókuszban – Egyházprovokációk című írása. A szerző a svájci einsiedelni bencés emeritus apát, aki „kellemetlen” dolgokról is ír, nem féli körüljárni azokat, amik nem jól működnek. Feladatának tekinti az Egyház megújítását. „Minden egyes reformnak az a feladata, hogy egyre hasonlóbbá tegyen minket Krisztushoz. Ezért kell az Egyházat újra meg újra megreformálni” (részlet a 39. oldalról). Sokat hivatkozik Ferenc pápára, arra az egyházfőre, aki bátor hitével ki meri mondani: „a mi Istenünk a meglepetések Istene”, aki szereti az embert. Hagyjuk-e magunkat meglepni, vagy bezárkózunk a saját magunk által „hagyománnyá” kikiáltott gondolatvilágunkba? A könyvet olvasva és közben saját életemet, szolgálatomat végiggondolva fel kell tennem a kérdést: Én, mint pap, mennyire vagyok hiteles? Hozzásegítem-e az embereket az üdvösséghez vagy eltántorítom őket? Tudom-e/akarom-e az irgalmasságot, mint a Krisztussal és a másik emberrel való mély találkozást életprogramommá tenni? Vagy megelégszem azzal, ami az egyházjogban és a katekizmusban van? Zárt rendszerként fogom-e fel a hitet, amiben minden egyértelmű, amiben a törvények meghatározzák, mit is kell tenni? Vagy engedek  a Szentléleknek is teret? Meg tudja-e a másik ember általam tapasztalni azt, hogy Isten szeretete körülöleli? Ezen kérdések saját magamnak való őszinte megválaszolásával gyógyulhatok én magam is. Újra fel kell fedeznünk Krisztust, eleven kapcsolatban kell lennünk vele, ebben (is) segít minket ez a könyv, ami bátorító és profetikus. Ajánlom olvasásra a paptestvéreknek és a kedves híveknek is!

Harmadszor pedig Ferenc pápa újszerűnek ható gondolatait ajánlanám, főleg azokat, amiket nekünk, papoknak írt vagy mondott. Nem tudok róla, hogy ezeket kiadták volna egy kötetben (majd talán akkor, ha új pápa lesz, hiszen addig még bővülhet a „repertoár”). Nyilván ezek nem új gondolatok – hiszen az ősegyházban így éltek –, de az elmúlt időszakban feledésbe merültek. Állandóan kiemeli azt, hogy közel kell lennünk az emberekhez, ismernünk kell azokat a gondokat és örömöket, amik őket érik. Amint Jézus minden egyes ember földi zarándoktársa (vö. emmauszi tanítványok története), úgy a papnak is a rábízottak mellé kell szegődnie. Ahogy egy jó pásztor is mindig tudja, mi a feladata, úgy kell a papnak is a nyáj előtt haladva és nekik utat mutatva, vagy a nyáj végén haladva bátorítani a lemaradozókat, és ha egyikre sincs adott esetben szükség, akkor köztük halad. Ferenc pápa inkább egy a fronton lévő hadikórházként szeretné az Egyházat szemlélni, amelyik kilép és elmegy a perifériára, mint egy olyat, amelyik bezárkózik és megbetegszik. Olyan jó lenne, ha mi, papok mernénk közeledni az emberekhez, a hívek pedig hozzánk!

Vissza

Címkék : lelkipásztori ajánlók

Hozzászólások :

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Oszd Meg a Cikket :


Szerző

Teklits Tamás

2009 óta vezetem a Szombathelyi Egyházmegye könyvkiadóját, a Martinus Könyv- és Folyóirat Kiadót. Feleségemmel és három kisgyermekemmel Szentpéterfán, a leghűségesebb magyar községben élek.

Rengeteget olvasok, ami a gyerekek mellett nem egyszerű. Kedvenceim a sátán elleni harcról szóló, valamint a történelmi kiadványok, de a különféle üzleti könyveket is gyakran forgatom.

Kapcsolódó cikkeink: